Visszatérnek a halál torkából is

Talán kevesen tudják, de több olyan pécsi hegymászó is van, aki járt már hatezer méteres csúcsokon, embert próbáló sziklafalakon, túrázott pokoli körülmények között a világ hegyein. Egyiküket, Scherer Ádámot kérdeztük a magashegyi mászás jó és rosszabb oldalairól, a kezdőkre vonatkozó jó tanácsokról.

Egy valamit nem árt az elején leszögezni: a magashegyi mászás, Európa és a világ hegyeinek megmászása nem úri huncutság, s nem a gazdagok hobbija. Scherer Ádám átlagos magyar fiatalember, átlagos, bolti eladói állással, kevés pénzzel a zsebében. Mégis évről évre arra gyűjt, azért spórol, arra áldozza a szabadságát, hogy a hegyekben barangoljon, sziklát másszon, s olykor szorult helyzetbe kerülve, pusztán az életben maradásért küzdjön a világ végén, mindenkitől távol, a pokol tornácán.

Családommal gyermekkoromban itt Pécs felett sokat túráztunk, bejártuk a Mecsek turistaútvonalait, így már korán megkedveltem a magaslatokat. Az igazi szerelem azonban akkor jött, amikor először vettem részt egy, a Magas-Tátrába szervezett többnapos túrán. Megízleltem a hegyi levegőt, s valósággal beszippantott az életérzés – mondja.

Azóta sok víz lefolyt a hegyi patakokból, s Ádám közben az Alpok csúcsainak jó része után a Kaukázusba és a Himalája hegyei közé is ellátogatott.

- Hogyan jutottál el India egyik hatezer méter feletti csúcsára?

- Mindössze repjegyet vettünk cimboráimmal Delhibe; ott érdeklődtem a szóba jöhető útvonalakról, s így jutottam el a 6.153 méteres Stok Kangri csúcsára. Ez egy viszonylag egyszerűbben meghódítható csúcs volt, hiszen elegendő hozzá hágóvas, biztosítókötél, jégcsákány. Az igazi kihívás a magasságban rejlik a ritka levegő és a zord időjárás miatt. Ám teherhordók nélkül mindent magunk vittünk cimborámmal, így nagy küzdelem volt számunkra. Nem is bírtam volna a mászást ilyen magasságban; ha egy jó fél évet nem készülök rá itthon kerékpározással, futással és erősítéssel.

- Mivel a hegycsúcs elérése csak egy dolog, ha jó gondolom…

- A balesetek, sérülések túlnyomó része a visszajövetelkor éri a hegymászókat, ezért észnél kell lenni. A ritkább levegő miatt az ember gondolkodása lelassul, a fáradtság eltompítja érzékeinket. Minden lépést át kell gondolni, még arra is figyelnünk kell, hogy hogyan emeljük a lábunkat, mert egy rossz lépés elegendő a tragédiához ilyen magasságban.

- Kerültél már emiatt komoly veszélybe?

- Van egy mondás, hogy kétfajta hegymászó van: a bátor meg az öreg. Ugyanis a bátor nem öregszik meg. Én az utóbbiak közé szeretnék tartozni. Ha nem érzem magam biztonságban, visszafordulok. Egyik évben az Ötz-völgyi Alpok legmagasabb csúcsát, a közel 3.800 méteres Wildspitzét szerettük volna megmászni. Télen. Odafent tomboló vihar, hófúvás, köd és hideg volt. A csúcsmenet felénél a többiekkel szemben én visszafordultam, mert nem éreztem magam biztonságban a túlzott lavinaveszély miatt. Később a társaim is követtek. Egy másik esetben, egy hatezres hegyen annyira kimerültem, hogy leültem pihenni, s elaludtam. Nem voltak tiszták már a gondolataim, el-elvesztettem a józan ítélőképességemet. Mégis sikerült megmásznom a hegyet. Van, hogy néha úgy érzem, egy hajszál választ el a haláltól.

- Egyszer a hazajutásod is kétséges volt a Kaukázusból, igaz, nem azért, mert a hegy kifogott volna veled…

- Csecsenföld határán, Grúziában, az 5.033 méteres Kazbek-hegy környékén túráztam. Egyedül. Ki volt számolva a pénzem, ám az utolsó napokban kifogytam belőle, s egyetlen, Isztambul-Budapest repülőjegy maradt a zsebemben. Nem tehettem mást, elkezdtem barátkozni az utcán. Volt, hogy az utcán aludtam, volt, hogy a helyiek adtak szállást és ételt. Egy kedves grúz még buszjegyet vett nekem, s végül elértem Isztambulig is.

- Ezek szerint nem úri hóbort a hegymászás?

- Esetünkben nem, hiszen egész esztendőben a túrákra teszünk félre, s minden forintot kiszámolunk, helyi kifőzdékben eszünk, minimalizáljuk a költségeket, nem megyünk nyaralni. Így is előfordul, hogy elfogy a pénzünk, de hát ez az életünk.

- Még csak huszonéves vagy. Milyen terveid vannak még?

- A következő időszakban elsősorban sziklamászással foglalkoznék. Persze a jó sziklákhoz is olykor meg kell hódítani hegyeket, s szükség van a túrákra is. Most azonban az Alpok felé tekintgetek. A későbbiekben, ha anyagilag sikerülne finanszírozni, hétezer méter fölé szeretnék mászni Belső-Ázsia hegyvonulatai közt. Több csúcs is a tervbe van véve, ám legvalószínűbbnek közöttük a 7.546 méter magas Muztagh Ata tűnik, ami Nyugat-Kína területén van. 

Jó tanácsok kezdőknek 

Scherer Ádám a hegymászással, túrázással ismerkedőknek azt javasolja, kezdésként válasszanak könnyen megmászható, jól kiépített turistautakat. Elsősorban a Magas-Tátrában és Szlovéniában vannak ilyenek a legközelebb hozzánk. Ezeken az utakon eltévedni nehéz, mégis kétezer méter felett barangolhatunk. Érdemes magas szárú, a bokát jól tartó bakancsot, vízálló kabátot vásárolnunk, mindezek megvannak harmincezer forintból, s érdemes nyáron indulni az első túrákon. Az időjárás-előrejelzést is nyomon kell követni, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések a hegyekben.

Érdemes emellett tapasztaltabbakkal kezdeni a túrázásokat. Scherer Ádám éppen most hozta létre társaival a Sopianae Hegyisport Egyesületet – a Facebookon bárki megtalálhatja őket -, amelynek egyik célja, hogy kezdőknek segítsen, akiket érdekel a túrázás, illetve a hegy- és sziklamászás.

Forrás: http://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/olykor-a-halal-torkabol-terunk-vissza/

Egy pécsi fiatalember a tibeti Zanglában járt

Mintegy négyezer méter magasban, félelmetesen szép helyen áll a tibeti sziklaerőd. Itt dolgozott másfél hónapig a pécsi Scherer Ádám, aki hegymászó múltja miatt az építmény külső falán, kötélen lógva munkálkodott.

A tibeti Zangla nevű falucska meglehetősen lerobbant sziklaerődjének helyreállításán, és annak a szobának a rendbetételén munkálkodik több éve egy magyar csapat, ahol egykoron Kőrösi Csoma Sándor, a híres magyar nyelvtudós lakott.

- Hogy került oda, ahol a madár is ritka?

- Korábban jártam arrafelé, sőt egy pécsi barátommal, az éppen Angliában élő Polgár Tivadarral megmásztuk a Stok Kangri 6.153 méteres csúcsát. Előtte olvastam arról, hogy egy lelkes csapat a zanglai erődben Kőrösi Csoma szobájának felújítását végzi évek óta. Gondoltam, hogy nem árt a segítő kéz.

- Nem ártott?

- Az igazság az: már olyan sok a jelentkező, hogy nem tudnak mit kezdeni velük. De én befértem, ugyanis a hegymászó múltam miatt a sziklaerőd oldalfalainak rendbetételén dolgoztam, egy kötélen lógva. Igyekeztem a réseket helyreállítani, betömni.

- Nehéz feladat volt?

- Négyezer méteren nem túl sok a levegő, nehéz akklimatizálódni. Végig kínlódtam, de másoknak sem volt könnyű. Abba is belefáradtam, ha le kellett menni egy bögre vízért. Mindenesetre büszke vagyok arra, hogy tehettem valamit Kőrösi Csoma ügyében, aki amúgy az egyik példaképem. Rá gondolok mindig, amikor a puszta földön kell a hálózsákot leteríteni, közben esik az eső, és a csontomig hatol a hideg.

- Milyen a hálózsák?

- Profi gyári termék, kimondottan a hegymászóknak készült. Mindenesetre én még vettem jó sok fosztott tollpihét, és azzal is kibéleltem, merthogy több ezer méter magasságban ez életmentő lehet.

- Hogy kezdődött a különös szenvedély, csavarogni a világban?

- Érettségi után felültem a vonatra, és elmentem Zakopanéba, ahol először láttam igazán tornyosuló hegycsúcsokat. Megmászva többet is, amikor az utolsóról lejöttem, már éreztem, hogy még magasabbra vágyok. Így indultam később Indiába, ahol elém jött a Stok Kangri. Csoda volt: átláttam három országba, láttam a Himaláját, a K2 csúcsát. De az még messze van, előbb a Pamír csalogat, de valahol munkahelyet kellene szereznem, hogy pénzem is legyen, mert anélkül nem megy. Mindenesetre tudom, hogy nekem a hegymászás a mindenem.

- Mi a képzettsége?

- Most végeztem ifjúságsegítő szakon, ami OKJ-s felsőfokú képzés, de eddig még magamon sem tudtam segíteni. Huszonhárom éves vagyok, és egyébként nem válogatok, bármilyen fizikai munka jöhet, mert jót tesz a kondimnak. Akár kötélvégen lógva mosok ablakot is.

- Hogy jobb a csúcstámadás idején? Fölfelé menni, vagy lefelé ereszkedni?

- Én a lefelé vezető utat jobban szeretem. Bár az is igaz, hogy a ritka levegőben megváltozik az ember, agresszívebbé válik, hamar összekap a másikkal...

Forrás:http://bama.hu/baranya/kozelet/egy-pecsi-fiatalember-a-tibeti-zanglaban-jart-415577